Καλημερα!

Viszajöttem. Sehol egy strájk, fennakadás, vagy akármi is,ami miatt kint rekedhettem volna nem tervezetten.
Kréta nagy sziget. Túl nagy. A helyiek messze nem olyan görögösen kedvesek és szívélyesek, mint a többi szigeten. A táj szép, főleg a hegyekben. A tengerparti részek nem oly romantikusk, amilyet én megszoktam eddig.
Amikor az utat befizettük márciusban, már tudtuk, hogy a sziklás partos településen már nincs hely, így lassan mélyülős , homokos partos helyen laktunk. Bevallom, nem kedvelem a homokot és a lábáztatót. Cserébe kegyes volt a sors: mikor kimentünk, már 2 hete szél tombolt, a tenger helyén cunami:) Imádtam:) Nincs is jobb,mikor átcsap az ember felett egy hullám,miközben próbál átjutni a hullám törésen, ahol már csak nagy hullám van, de még nem csap át a taréj:) A csendes időben fél lábszárig érő vízben méter 20-as hullámok csaptak ki.Felettébb élveztem:)Már lement a nap,mikor kezdtem fázni és kijöttem a vízből. A hullámzásból adódóan nem sokat könnyű búvárkodtunk, no meg homokon nincs is mit nézni. Volt egy kisebb köves rész, ott,amikor kevéssé volt hullámverés, láttunk polipot és halakat. De sehol egy sün, tengeri rózsa, teknős, medúza, csillag stb.stb. Tavaly kaptam békatalpat. Mivel a lábam 33-34-es, viszont a rüsztöm felnőtt magasságú, kihívás volt találni rám valót. Idén tudtam kipróbálni, mert tavaly utolsó nap jutottam hozzá:) Sose késő:) Na, egy kevéssé hullámzós napon felavattam. Volt rajtam vagy 1 órát is. Szerintem nem nekem találták ki. Nem tudok vele merülni! Szerintem rajtam röhögött mindenki, ahogy szerencsétlenkedtem:) Haladásra meg végképp alkalmatlan vagyok benne. Mármint előre. Hátra felé gyorsulási versenyt nyernék az olimpián. Szó mi szó, ezt még gyakorolni kell:) Tom azt mondta, hogy szerinte én rák talpakat vettem, nem is békát. Ki tudja,mit gyártanak ezek a kínaiak....
Másik szórakoztató mutatványom a matracon maradás. Persze csak miután feljutottam! Én könnyesre röhögtem magam magamon, többször volt a matrac felettem,mint alattam. Nem unatkoztam. Kisebb vigyorral láttam, hogy mások is küzdenek a matracukkal,bár nekik a műkörmeik mentségükre legyenek, és a tuti smink és frizura is száraz maradt, szemben az én égnek álló hajas, borzas fejemmel.
Az idén is szembesültem a ténnyel, hogy hajó kiránduláson a legpraktikusabb öltözet a a sexi miniruci, tűsarkúval (szeles időben,hullámzó hajóra kifejezetten kötelző) , trendi napszemüveggel, és felháborodott sikoltozással, ha egy csepp víz tapintatlanul felfröccsen a hajó orrán, mikor épp Miss Földközi Tenger pózol apjuknak ellenfényben. Nagyon sokat kell még feljődnöm, hogy én is Miss lehessek! Majd összekapom már magam végre:)Természetesen egy fürdőzös hajó kirándulás nem is arról szól,hogy vizesek legyünk, hanem arról, hogy domborítva,homorítva billegünk a fedélzeten a helyes, izmos, bronz bőrű legénység előtt. Az pedig külön szerencse, hogy nem tud görögül Miss Földközi Tenger, mert igen nagy sértődések lettek volna:) Sokkal nagyobb,mint amikor vizes, csöpögő bikiniben pont ott kelett a hajról ugranom a vízbe, ahol nagy napozás volt éppen...lesz mit ledolgoznom karma ügyileg, de belefér:) Konklúzió: ritka szórkoztató móka egy ilyen kirándulás:)

A képek:
1. szelektív hulladék gyűjtés görög módra. A konténerbe tehető az ami rá van rajzolva.
2.imádott cunamim
3. a görögök által pílinek nevezett növény, amiből sikerült szereznem!!! Majd ezt is ledolgozom karma ügyileg... nálunk templom cserje néven fut.
3. Knossosi palota
4. hangulatkép görögösen:)

Jól éreztük magunkat, mert Göröghonban mindenütt jó, de Kréta nem az a sziget, ahol vennénk házat. Egyszer még vissza megyünk, mert a Szamaria szurdok tőlünk messze volt, és nem néztük meg. Most a keleti oldalt jártuk be, egyszer majd a nyugatit is bejárjuk.

Én vágyom vissza az Égei -Tenger Kikládjaira. Az apró szigetekre, azúr szín partokra,sziklákra ,tengeri élőlények kavalkádjára, kék-fehér szűk utcás hangulatos kis falucskákba, kedves emberek közé,kik oly hálásak,mert beszélem a nyelvüket egy kicsit, és elcsevegnek velem az én kis konyhanyelvemen ráérősen egy ouzo mellett, ahol késnek a buszok,és megáll az út közepén a kis platós autóval Jorgo,hogy megkérdezze az ott sétáló Marijját: Jááászuuuu Maríííjjjjja, ti kánisz? Sziiiaaa Mariiijja, hogy vagy? .. mert minden de minden független az időtől és semmi nem lehet fontossabb,mint rámosolyogni mindenkire, és váltani vele 2 kedves szót.