Szerbiába napfelkeltekor értünk át. A határon minden pikk-pakk ment. Az utiokmány kezelőnek nagyon tetszett a Tamás név, párszor elmondta, én kaptam egy pecsétet az útlevelembe, visszaadta és már mehettünk is. Meglepő rugalmasságról tettek tanúbizonyságot, ez volt az első kellemes csalódásunk :) Pandust sem kellett kinyitni, és nem nézegették a csomagteret. Gondolom azért,mert nem feltételezik egy ekkora autóról, hogy a csomagtérbe több fér egy doboz gyufánál :)
Voltak autók amit ellenőriztek. Utasoknak ki kellett szállnia és eltávolodni a járműtől, sofőr nyitotta a csomagteret, kicsit megnézték, de nem állítottak ki senkit. Volt egy fehér furgon, az Elektro Word lesárgulna attól az elektronikai készlettől, amit behalmoztak a csomagerébe ...a határos kicsit pislogott,legyintett és elengedte őket.
Maga az út kb. 1 órás volt, míg átértünk Bulgáriába. Az utak minősége itt sem Európai, de még a Balkáni Út címért is talpalniuk kell. Táblák egyszerűen nincsenek. A kátyúk mennyisége itt a legmagasabb a Galaxisban, ez kétségtelen. Aszfalt nem nagyon van. Nagyon menők voltunk, Pandus luxus autó arrafelé. Nagy többségben 1200es Ladák rohangálnak.A Bulgár határon egy kapu üzemelt a kettőből. A bejövő. A kimenőnél senki. Ezért hát okmányokkal a kezemben kiszálltam, csábos mosolyommal átsétáltam a bejövő oldalra, átnyújtottam őket. Most az én nevem tetszett nagyon, valamit biztosan jelent Szerbül, nagyon vigyorgott. Elkérte a forgalmit még, de aztán úgy döntött, a kimenő oldalt is üzembe helyezi és átengedett minket Bulgáriába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése