Görögországba mentünk- I.rész: Románia-kép nincs

Minden kétséget kizáróan, Romániában Európa épül...vagy legalábbis épül. Hogy Európa -e? A fizikai elhelyezkedést tekintve mindenképp. Platóni idákat véve alapul, már mást kell hogy mondjunk. A lényeg az épülés. Az utak épülése. Az út besorolási fokozatát nem tudnám behatárolni egyrészt mert éjjeli utazók vagyunk, másrészt mert nem értek hozzá :) Ha román vagy így építesz utat:
1.válasszuk ki a legforgalmasabb átmenő forgalmú utat. A Szerb határ felé vezető egyszerűen briliáns ötlet!

2.tűnődjünk azon hogyan lehet a legnagyobb fennakadást biztosítani az autó forgalom haladásában.

3.mindenképp gondoskodjunk arról, hogy néha azért azt érezze a kedves autós, hogy halad. Sokáig nem kell nekik ezt érezni,úgyhogy tegyünk be váltott forgalmú szakaszokat. Lámpával. Várakozási idő úgy 5-10 perc között jó is lesz. Osszunk be 100 és 200 méteres távokat 8-10 lámpával.

4.A fel nem túrt minősége is legyen szörnyen járható. Javaslat: tengelytörő kátyú rendszerek a kikerülés lehetőségét elvéve, durva murva, szemhéj lecsukási sebesség által keltett légmozgástól feltámadó porvihar. Kombinációk létrehozása külön díjazásra kerül!

5. Ne aggódjunk a dühös emberek miatt! Pár kilométer után úgyis kifárasztják magukat a káromkodással,és már ártalmatlanok is :)

6.Véletlenül sem kell közölni meddig építjük Európát az időben és a térben. Így nem kell aggódni a gyorshajtók miatt,mert mire rájönnek, hogy nincs több lámpa, már Szerbiában vannak :)


Közben árnyalt kedvességgel is kecsegtet minket az út Román része. Mivel modern korban élünk, van GPS ünk. Ami alapvetően jó. Csak le kell venni a hangját:) Mert az épülő úton egy perc alatt 10szer kér meg hogy fordulj vissza, újratervez, és megint erre jut. Teszi ezt ő azért, mert az út,amit ő ismer közben meg lett szüntetve, és a semmiből épülő Európában ő nem ismer utat. Vagy leendő utat. Elektronikus agya jó sokat kattog, és mielőtt lefagy , csak találunk egy olyan utat, ahol visszanyeri hitét a térben és annak előírásokon alapuló rendszerében.

A fő utak megérnek néhány külön sort. Burkolati minőségük valahol a tanyasi traktor nyomvályús romantikája és az ezredforduló előtti útépítési kísérleti láz között van. Be nem sorolható tételeknél macskakővel oldják meg a hisztorikus űr kitöltését. Elismerésen előttük hódol.

Igazándiból ezért is hálával kell ajkamon megemlékeznem, hisz a hosszú órák óta tartó vezetés közben elfáradt az agyam. Lefagyás előtt azonban a Fő Út visszahoz a valós térbe.
Sötét. Az út tűrhető. Balkáni viszonyokat alapul véve...18%os lejtő, az alján a pokolba vezető 100%os lejtő bejárata olyan átmérővel, hogy sebességtől függetlenül azon kelljen aggódni, honnan szerzünk új tengelyt. Erre van 1 milliomod másodperc, mert már át is csapódunk egy éles kanyarba ahol század fordulós macskakő köszön ránk. Magamhoz tértem hát. Hála a Fő Útnak. Már csak azért is , mert a Magyarországon tomboló vihar utolérte az épülő Európát is. Azt nem tudtuk eldönteni, hogy járt már, vagy utánunk csap le, csak azt éreztünk, hogy harcolni kell imádott Pandussal az úton maradásért. Ő szíve szerint megadta volna magát a szélnek. A fák ágai meg is adták. Utunk új elemmel bővült: agility pálya kis autóknak , utasaiknak. Tom figyelte a kátyút, én a fákat a földön...Pandus kapott a buksijára egy fa ágtól, de hál isten 8 napon belül gyógyuló fejfájása lett csak :) Erős nosztalgiát éreztünk a az Alföld iránt, ahol csak távcsővel lehet fát látni. Időérzékem elhagyott, nem tudom meddig autóztunk tizen méteres fák között, de megúsztuk. Jött a hőn áhított Alföld érzése. Boldogan repültünk 90-el, mikor egyszer csak valóban repültünk. Jólvanna, nem esek túlzásokba...levitáltunk pár pillanatot,melyet összekötöttünk némi előrehaladással is.
Vízelvezető vályúkkal találkoztunk. Kis helyes teknők megsüllyedve. Pereme kb.5-10 cm, 30 fokos lejtéssel, alja kb. másfél méter, majd perem kifelé is. Ezért hát Pandus elrugaszkodik,lebegve száll, majd becsapódik. Tengelytörés gyanúja átvillan agyunkon, de égül megúsztuk. Tom rátapadt a szélvédőre és minden idegszálával figyelte hol jön ilyen csodaság...az az egy óra mire magunk mögött hagytuk szinte elrepült,ki sem élvezhettük rendesen az agility pálya bővülését....

Megszerettük az Épülő Európát, mi tagadás...

Vannak olyan részei is ám Romániának, ami már felépült! Úgy ám! Láttuk akkor,amikor még világos volt. Beszámolóm nem feltétlen idő és eseményrendet követ, inkább agyam által megőrzött főbb elemekre épít. A Megépült Európát is szívünkbe zártuk. Olyan kis mókás.
Ahol már van Európa, ki tudja mióta, ott van vasút is. Remek szerkezet lehetett amíg közlekedett rajta jármű rendeltetés szerűen. Fénysorompó, szakállas sorompó, szőrmentes sorompó van. Vasúton használatos kötött pályás közlekedésre alkalmas elektromos hajtású jármű léte már kérdéses. A pálya elemei közül kinövő mezei virág és gyom kultúra azt mesélte, hogy állítólag az ő dédapjuk szépapja még esett áldozatául a kör alakon járó szögletes rémnek, ami néha feltűnt a párhuzamos vas csíkok között. No persze ezt nem szépapa jegyezte fel, hanem egy a párhuzamosokon kívül rekedt közeli perje család ősei voltak tanúi a sok áldozatot követelő rémség feltűnéseinek. Hogy ez valóság vagy csak mítosz, arról filozófiai körök vitatkoznak.
Ami bizonyos, az az hogy megáll az élet körülötte, noha a sorompók nem mozdulnak át vízszintes állásba. Az ok egyszerű: a pálya át lett alakítva. Világhíres origami művészek fáradságos munkája nyomán . Az átjutás a műremeken valahol 2 km/óra környékén oldható meg agyrázkódás és autó sérülés nélkül. Mi ezt is megoldottuk :)

Sosem akartam Romániát megnézni, effektíve szabadságot kivéve. Most már tudom miért. Fekete listámon elfoglalt egy helyet, szorosan Horvátország mögött. Ha fizetnek se megyek vissza egyikbe sem.