Török bugyogó

ahogy Anyukám hívja a bő nadrágokat :) Ezt a pink tüneményt egy tanfolyamon varrtam. A hivatalos menüvel végeztem, és még volt két alkalom, amikor szabadon azt varrhattam, amit akartam.  Az oktató egy tündér, megtanított gumicérnával varrni, így ebből az én legkedvencebb nadrágomból 3-at is legyártottam nagy hirtelen. Ebből az anyagból van egy lila, és egy hihetetlen könnyű és kezes vászonból van sápatag vajszínű, ezüst szállal hímzett apró pöttyökkel. Nem vagyok egy nadrágos alkat amúgy, két teljesen hagyományos nadrágom van, és kb. egy évben 2-szer hordom őket:) 
Ezeket a nagyon bő ( a kép kb. a fele bőséget adja vissza, tényleg nagyon-nagyon bő) nadrágokat viszont imádom magamon, úgy érzem a lelkem részei és valamiként arra ösztönöznek, hogy mindent szívből szeressek ami szembe találkozik velem, hisz mind én vagyok. Mintha lelkük lenne, és a lelkem jó részéhez kapcsolódnának, és erősítenek. Azt a tökéletes boldog egységet érzem az univerzum minden létezőjével , ami oly könnyeddé teszi a lelket, és ragyogóvá a világot. Nem tudom jobban megfogalmazni ezt a kegyelmi állapotot: Azonos vagyok mindennel, és a mindenség azonos velem. 
A prototípust tavaly láttam meg a Göröghonban tett látogatás alkalmával, szerelem volt első látásra, kettő volt már csak belőle, beleugrottam és már fizettem is őket. Meg is lepődtem, hogy nadrágot vettem magamnak:) Mindenki más is. Ők jobban:)
Tavaly óta vágyakoztam tudni a gumicérnával varrást, hogy ráncolhassam a derék pántot. Csak kívánni kell, és az univerzum tálalja, amint tudja a kívánság tárgyát:) Szóval: vigyázz mit kívánsz! Teljesül:):):)