Hogyan is lehetne más?!?

A polc felé közeledve azt mondtam magamnak: NEM rózsaszín, jó?? Elmerültem a színek élvezetében. Azt hiszem tegnap vált tudatossá bennem , hogy a színek éltetnek. A vidám, tarka, élénk színek egyik legfontosabb részeim. Elkezdtem nézelődni és elképzelni a sálat a nyakamon: óhh, de szép ez a kék, a torokcsakra kék, erősíthetném ..! Legyen lila, egy csodás illatú orgona bokor..? És ez a sárga, mint egy vidám csivitelő kanári...fagyi zölddel mennyei lenne, maga a tavasz vidáman, madár csicsergéssel, könnyű szárnyú pillékkel...aztán egy halk , szelíd gondolat csendben beúszott elmémbe és szívembe , melegséggel töltött el: itt ez  a vad pink , a fehér felvetésben szerelmem rózsaszínné válna...
Ott álltam a fonalaktól roskadó polcok előtt, és megvívtam magammal. Egy ideje kényszerítem magam, hogy ne rózsaszín után nyúljak. Merthát ugye szinte mindenem az :) Még a szobám is. Tegnap úgy éreztem, feleslegesen akarok más színt, sosem volt kérdés, hogy  számomra nincs szerethetőbb a rózsaszínnél. Ez a szín, ami mintha én magam lennék. Annyira passzol hozzám minden hangulatomban, annyira boldog vagyok tőle, annyira többet ad, mint más színek.  Nem kell, hogy talpig rózsaszínben ússzak, csak legyen rajtam valamennyi, és máris kiegészíthetem amivel csak akarom, hisz minden megy hozzá, kavaroghatok a színekben, amiket annyira szeretek. Levettem a vad pinket a polcról, és ahogy szőttem, tudtam, hogy jól döntöttem:)
Ismét Judit szövő műhelyében jártam. Még fogok is:) 
Judit, nagyon köszönöm :)