Miért mindíg Görögország ???

Nagyon sokan kérdezik tőlem: Miért mindíg Görögország, hisz annyi más szép hely van még?!

Ma reggel, miután megmásztuk a hegyet, hogy a mínószi város maradványokat megnézzük, elkanyarodtunk két apró templom felé. A kerítésen kívül tanakodtunk, bemenjünk-e , láthatóan valami ünnep van, kint lógnak a színes zászlók, a Pópa ott ül a templom előtt. Nem akartunk zavarni. Ezt megoldották nekünk a  görögök. Egy hölgy széles mosollyal jött felénk kalimera-t köszönve, kezében két kis alufólia kocka. Kérdeztem, mi ez? Ez sütemény, mert ma ünnep van. Kerített egy fiatal lányt, tolmácsnak, hogy ha valamit nem értünk görögül, segítsen. Hál isten nem nagyon kellett tolmács. Kérdezték honnan jöttünk, nagyon megörültek Magyarország nevének. Ma van Szent Fanoriosz ünnepe, ő a templom védőszentje. Mire kettőt pislogtunk, a hölgy  már szaladt is, hogy várjunk, mindjárt jön. Megint hozott nekünk valamit. Az ünnep tiszteletére sült kenyérből kaptunk. Laposabb, mint a mi kerek kenyereink, de még nem lepény. A templomban ajánlják fel, és szentelik meg, ez után szétosztják. Ebből a csodálatos ajándékból részesültünk. Majdnem elsírtam magam, olyan meghatódott voltam. Olyan csoda volt ez nekem, mintha a világot adta volna a  kezembe.

Nem győztem köszönni. Ők már szedelőzködtek. Bemehettem a kicsike templomba, ami nagyon szépen, virág füzérekkel volt díszítve. Szépen gondozott templomocska egyébként is. Besütött a délelőtti fény, lágyan csillogott a sok arany és ezüst felület, a virágok színei nagyon oda illőek voltak. Fotózhattam is.

Mire kijöttem, már csak 4- en voltak ott.

Elindultunk mi is haza felé. A kenyeret ettük ebédre. Fűszeres, de nem nagyon. Talán édeskömény és sima kömény mag volt benne. Finom ropogós aranysárga héj, benne szezám magvak. Azt hiszem, életem legcsodálatosabb ebédje volt a kis friss zöldség salátámmal, és olíva olajjal. Ez valódi táplálék volt testnek és léleknek.

 

.... nos, többek között ezért....