Mert rajzolni jó :)

A rajzolást egy dolog tudja megölni: az akarás. Amikor " akarom" azt a madarat, akkor nem sikerül, 32. neki rugaszkodásra sem, minden tiszta radír por körülöttem...belül meg tiszta ideg és düh mindenem , plusz korbácsol az egóm: komolyan azt hitted, tudsz madarat rajzolni?!......
Ilyenkor azt játszom, hogy nem hagyom eluralkodni a  dühömet, és nem hagyom hogy kiütközzön akár csak egy szem villanásban is, az egóm meg tehet egy szívességet. Szépen leépítem, és megbékélek magammal. Mert a hibás én vagyok, jól tudom, hogy nem lehet " akarni" , csak engedni. 
Ha engedem, és "csak úgy" rajzolnék valamit, mindegy mit, a rajzolás a lényeg, akkor lesz pl. ez a madaram. Ilyenkor kikapcsolok, boldog nyugalomban úszom és felszabadulok önmagam elnyomása alól. Az egóm alól. 
Tehát a rajz mindenképpen terápia-önuralmi gyakorlat vagy örömünnep . Legalábbis számomra :)